Autós kirándulás Lovćen, Cetinje, Budva (Montenegró)

Ha valaki autóval utazik Montenegróba, a Lovćen Nemzeti Park minden bizonnyal felkerül a célállomások listájára. Lovćen, azaz fekete hegy. A nevét a hegyet borító fekete tölgyerdőről kapta bár őszintén szólva, így nyáron nem tűnt annyira feketének. :) Erről a hegyről kapta egész Montenegró is a nevét (Crna Gora = fekete hegy, fekete hegyek országa - monte = hegy, negro = fekete)
A Lovćen A Kotori-öböl délkeleti csücske, Kotor felett magasodik. Épp ezért leggyakrabban Kotor településen tett látogatással szokták összekötni. Mi azonban picit másképp osztottuk be az időnket (az összefoglaló itt olvasható), no meg az erdőtűz is utunkba állt első alkalommal.

Még mindig Perastban lévő szállásunkról indultunk neki a Lovćen meghódításának, és úgy találtuk, ezt Cetinje felől tudjuk a legkönnyebben megtenni (Perastból Cetinjébe Budva érintésével lehet eljutni, Budvától pedig egy erős szerpentinút vezet fel a hegyre). A nagy hőség miatt nem akartunk túrázni, így a népszerű autós látványosság felé vettük mi is utunkat, a Njegoš Mauzóleum (Njegoš híres költő sírhelye) felé. Ez két irányból is megközelíthető, egyrészt, ha Kotorból sikerült volna felérnünk pár nappal korábban, akkor a Kotori-öbölből felvezető szerpentinút folytatásaként lehet ide feljutni, másrészt Cetinje felőle. Mi utóbbit választottuk, bár ebből sem sikerült a rövidebb utat megtalálnunk. Cetinjében ugyanis épp útépítés volt a főúton, így nem láttunk túl sok táblát, hát mentünk előre, Njeguši falu irányába, gondolván, ott lesz a mauzóleum is (a neve miatt, pedig utóbb kiderült, ez csak a szülőfaluja volt). Nos, tévedtünk, ugyanis átkeltünk a hegységen, és Njeguši egy kis falu, lent a csúcsokkal körülvett völgyben, nem pedig a mauzóleum a hegycsúcson. :)

De térjünk vissza a mi útvonalunkra. Cetinjéből tehát Njeguši felé haladtunk, csodás panoráma mindenütt. Az út egysávos (míg a mauzóleumhoz hivatalosan felvezető, Cetinjétől nyugati irányba induló, hivatalos autóút kétsávos), de alig találkoztunk autókkal, így nem volt vészes közlekedni rajta.

Cetinje az autóútról

Kilátás a Njegošiba vezető autóútról

Njegoši falucska a  völgyben

Mikor leértünk a faluba, és megkérdeztük, merre kell a mauzóleumhoz mennünk, jöttünk rá, hogy kerülővel érkeztünk ide. A falut elhagyva tovább kell haladni, egészen addig az elágazásig, ahol a Kotorból felvezető autóút is ideért. Itt kezdődik igazából a nemzeti park is, fejenként 2 EUR belépőt kell fizetni. Innét még keskenyebb autóút vezet felfelé, már kicsit erősebb forgalommal. Viszont egy-két helyről csodás kilátás nyílik a Kotori-öbölre.  Sajnos aznap felhős volt erre is idő, és persze szokásosan párás is, így nem lehetett túl messzire ellátni.

Gyakorlatilag ebből az irányból meg kellett kerülni a magát a Lovćen csúcsát is, tehát "hátulról" érkeztünk a mauzóleumhoz. De az út itt is nagyon látványos volt.

Miután a főútvonal becsatlakozott Cetinje felől, hamar feljutottunk a mauzóleum parkolójához. Túl sok autónak nincs hely fent, sőt, az utolsó szakaszon már az út szélén sorakoznak az autók. Maga a mauzóleum a hegység második legmagasabb csúcsán fekszik, az 1657 m magas Jezerski Vrh. A hegység legmagasabb csúcsa egyébként a 1749 m magas Štirovnik csúcs.
A mauzóleumhoz 461 lépcső vezet fel, és valljuk be, a turisták többsége a kilátás miatt jön ide. Miután felmásztunk a lépcsőkön, kell fizetni 3 EUR belépő díjat fejenként, de ezt kár lenne kihagyni.

Indulás a parkolóból

lent Njeguši falucska

Njegusši Mauzóleum belülről

Visszaúton sem a rövidebb utat választottuk végül, mivel az útikönyv ajánlott egy éttermet Njeguši faluban, gondoltuk, megnézzük. Nem bántuk meg, ilyen finom birkahúst még soha életemben nem ettem, a házi sajtot és sonkát is muszáj megkóstolni.

Konoba kod Radonjića

A Lovćen híres az itteni sajtokról és elsősorban sonkáról, állítólag itt lehet az ország legjobb sonkáját kapni, úton-útfélen árulják, érdemes venni belőle.

Visszafelé megálltunk Cetinjében, ami régen Montenegró fővárosa volt. Őszintén szólva túl sok látnivaló itt nincs, turista is alig van, így szerintem csak akkor érdemes itt megállni, ha sok időnk van, vagy szeretnénk inni egy kávét (messze itt ittuk a legolcsóbbat egész nyaralásunk alatt).

Sétáló utca Cetinjében

Hazafelé útba ejtettük még Budva várost is, mivel ez volt az utolsó napunk a tengerparton, most már ezt is meg kellett nézni.

Mivel sokszor elhaladtunk már a környéken, Budvát sok szögből láttuk már az autóútról. A várossal szemben van egy sziget is, egy hosszú homok nyúlvánnyal, ahová ki lehet menni strandolni.

Budva a távolból, a Cetinje felé vezető főútról

Budva party városként él a köztudatban, rengeteg bulizó fiatallal. Nos, ez valóban így van. Az óváros nem túl nagy kiterjedésű, de hangulatos, bár nekünk kissé groteszk volt az utcákat a strandról betöltő, torzítottan kihallatszó zene.

Azontúl, hogy sétálunk egyet az óvárosban, efelmenni a városfalra. Bár persze nem olyan, mint Dubrovnikban (ezzel szokták kicsit nagyzolóan összehasonlítani), de szép a kilátás, és meglepő, ahogy a városfalon belül rejtett lugasokat, kerteket talál az ember. A citadellába is be lehet menni, de drágább is, és csak egy helyen van kilátás onnét, míg a falon végigsétálni sokkal látványosabb.

Parkolni mi viszonylag közel parkoltunk az óvároshoz, ha jól emlékszem, itt is 0,8 EUR volt óránként a parkolódíj. A strand itt is telis-tele van emberekkel persze, a part mentén pedig tele van olcsó büfékkel és fancy éttermekkel. Tömeg mindenütt.

Tengerpart déli irányban

Luxusszálloda minden mennyiségben

Yachtkikötő mögött az óváros

Az óvárosba több kapun is be lehet jutni, kívülről itt is számos szórakozóhely, amik csak este vannak nyitva.

Strand az óváros tövében

A vársofalra a Citadella mellett a falig elhaladva tudunk eljutni, nem kell felmászni sem rá, gyakorlatilag egy szinten sétálunk amúgy is a fallal. Bal kéz felé lehet elindulni, itt szedik a belépőt is, 1,5 EUR fejenként. Elvileg fel lehet menni a Citadella másik oldalán is, valamelyik kis utcából, de azt nehezebb megtalálni.

Persze itt is a pénz az úr, az óváros melletti partszakasz egy része az egyik luxusszállodának van lekerítve. Azonban ha erre tovább gyalogolunk (az óvárostól északra), akkor egy kiépített gyalogúton eljuthatunk egy sziklákkal övezett kisebb strandra. Gyönyörű, de még este 7-kor is annyian voltak, hogy az már elviselhetetlen.

Kilátás az óvárosra a strandra vezető útról

ADATOK:

Útvonal autóval: Petrovac - Cetinje - Njeguši - Lovćen - Cetinje - Budva - Petrovac
Megtett táv: kb. 165 km

A kirándulás költsége:
- 2 EUR/fő Lovćen Nemzeti Park belépő
- 3 EUR/fő belépő Njegoš Mauzóleum
- 0,8 EUR/óra parkolódíj
- 1,5 EUR/fő belépő Budva városfal

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
- túrázni a Lovćebe, ez sajnos kimaradt, de megérné itt körbenézni kicsit jobban is

Autós kirándulás és kajakozás a Shkodrai-tavon (Skadarsko jezero - Montenegró)

Az úgy kezdődött, hogy mikor terveztük a nyaralást, én kitaláltam, hogy kajakozni szeretnék a Kotori-öbölben. Én, aki még életemben nem ültem kajakban. És amúgy nulla karizommal rendelkezem. Aztán az Uram mondta, hogy kajakozhatunk, de ne az öbölben, hanem inkább a Shkodrai-tavon.
Nekem se kellett több, hát szaván fogtam. A Shkodrai-tóhoz (Skadarsko jezero) amúgy is el akartunk látogatni.
Nos, őszinte leszek, nem sikerült korán kelni. Ezért bár Petrovactól nincsen messze a Shkodrai-tó, mire megérkeztünk, elmúlt már 10 óra. Az odavezető út is nagyon szép, ks ízelítőt kapunk a tenger mögötti hegyvidékből.

A távolban elveszve a párábn a Shkodrai-tó

Célállomásunk Virpazar volt, ez a Shkodrai tónál a turistaközpont. Tele hiénákkal, akik már a parkolóban lerohanják az embert, hogy akar-e csónakázni és persze csaknáluk és csakmost és csakitt és a legolcsóbban. No, nekik nem szabad bedőlni. Érdemes a település főutcáján lévő standoknál tájékozódni inkább, vagy a tourist office-ban (itt ugyanis van), meg van utazási iroda is, ha jól emlékszem, többet is láttunk, de egyet biztosan.

Virpazar

Mi a tourist office-ban béreltünk kajakot, a két személyes óránként 5 EUR-ba került. Megkérdeztük, milyen útvonalakat ajánlanak, és több variáció is volt: javasoltak két strandot (kvázi egyet jobbra, egyet balra), illetve a túlparton egy madárrezervátumot. Mi ez utóbbit választottuk, amit oda-vissza 4 órás útnak mondtak. Persze adtak vízálló zsákot is, és ha kértünk volna, mentőmellényt is. Térkép az nuku, az ember mehet, amerre lát (kajakkal úgysem jutnál el egyhamar az albán határig, nem olyan pici tó ám ez :) ). Hát nekivágtunk. 11 órakor. Felhő sehol az égen. Mit is mondhatnék... Az Uram azóta is ezt a napot meséli elsőként, ha a nyaralásunk szóba kerül, hogy mert persze nekem kajakozni kellett a Shkodrai-tavon, nyáron 36 fokban. Azt már csak én teszem hozzá mindig zárójelben, hogy arról nem én tehettem, hogy 11-re értünk oda. :) De tény, hogy bár a vízhólyagok ellenére becsülettel eveztem én is, a feladat oroszlánrésze rá maradt, így nem csoda, hogy a legmelegebben (11-től délután 3-ig) tartó kajakozás kissé megviselte. :)
Hogy megérte-e? Szerintem mindenképpen, bár most így utólag már kicsit másképp állnánk a dologhoz, de erről majd később, az "Amit mi kihagytunk, de visszamennénk szekcióban".

Szóval a kajakot a személyi igazolványaink ellenében odaadták, fizetni utólag kellett, mivel órára ment a bérlés. A tourist office egyébként csak 5-ig volt nyitva, így legkésőbb addig vissza is kellett érnünk. Mivel strandolni nem akartunk, a madárrezervátum fel vettük az irányt. Virpazar egy nádas-lápos területen fekszik, itt a tavat még alig látjuk, így a kikötőből egyetlen út vezet kifelé a nádasból, nem lehet eltéveszteni. Az út viszont nagyon szép, kétoldalt nád, mellette mindenütt vízililiom (csak az időnként mellettünk elhúzó motoros csónakokkal kell vigyázni).

Innét indultunk

A kivezető út

Mikor kiértünk a nyílt vízre, mi egyenesen, kicsit jobbra haladtunk tovább, a túlpart felé. Bal kéz felé a híd van, ahol az autóút és a vasút átszeli a tavat, erre javasolták az egyik strandot, míg a másikat jobbkéz irányába, végig a nádas mellett.
A túloldalra átevezni kb. 1 óra volt, a táv nagyjából 4-5 km, de nehéz lenne pontosan megmondani. Szélcsendes idő volt, így hullámzás, sodrás gyakorlatilag nem volt. Mikor odaértünk, egy újabb vízi ösvényen haladtunk tovább, kezdetben a szárazföld irányába, de itt sajnos egy idő után rettenetes poshadt  szaga lett a  víznek, így visszafordultunk és egy másik ösvényen eveztünk tovább.

Találtunk egy kis kikötőhelyet a szárazföldön (itt ugyanis már rendes partszakasz volt, ahol tehenek is legelésztek), asztallal és paddal. Tökéletes ebédhelyszínnek bizonyult. :)

Visszafelé némi kerülővel mentünk, mivel még egy kis szakaszon továbbhaladtunk északra. Itt a távolban már ismét nádas borította a vizet, és vízililiom, és rengeteg madarat láttunk (igaz, elsősorban kacsákat). A visszaút szintén nagyjából egy óra volt, de a kitérővel, megállóval együtt kereken 4 órát töltöttünk kint a vízen.

De a Shkodrai-tónál tett kalandozásaink itt még nem értek véget. Bár elfáradtunk, egy frissítő sör és kávé elfogyasztása után tovább indultunk Virpazarból. Több útvonal is van, amit javasolnak a Shkodrai-tó környékén.
Volt, aki azt ajánlotta, autózzunk végig a tó mentén, az albán oldalon is, de ezt a javaslatot korán elvetettük, mivel Albániba már útlevél kell, nekem meg, mint kiderült, egyrészt lejárt az útlevelem, másrészt miután összeházasodtunk, nem csináltattam újat az új nevemmel (mindez persze mikor máskor derült volna ki, mint 1 nappal utazás előtt - mázli, hogy Montenegróba elég a személyi). :)Így ez az útvonal kiesett.
A másikról egy blogban olvastam (ezúton is örök hála!), és a képek meggyőztek róla, hogy meg kell néznünk, méghozzá egy kis, egy sávos mellékútról van szó, amely felvezet a tó legfelső szakaszához, egészen Rijeka Crnojevićaig.

Az út nagyon jól karban van tartva, ellenben azon ez nem segített, hogy csak egy autó szélességű. Ha valaki szembejön, akkor le kell húzódni, de ez szerencsére ritkán következik be, ugyanis kevés turista jár erre, inkább csak a helyiek. Cserébe ők őrült mód közlekednek. :)
Az út viszont álomba illő, eleve a meseszép a táj, de mikor időnként kibukkan a Shkodrai-tó, az lenyűgöző látvány. Még sosem láttunk ilyen tájat, a széles folyótorkolat, ami már félig-meddig maga a tó, mindenütt nád és vízililiom, és a vízből kibújó süveghegyek. Tényleg, mintha egy mese elevenedne meg, nem lehet vele betelni. A táv egyébként összesen kb. 25 km, de megtenni eltart egy órát is, ha megállunk közben fotózni. Kicsit kalandos így, de mindenképpen megéri a látvány miatt.

Kiltás az autóútról Virpazarra

Rijeka Crnojevićaban nem sok látnivaló van, igaz, innét is indítanak mind hajó- mind kajaktúrákat (erről majd a végén még írok).

Kikőtö Rijeka Crnojevića előtt

És emellett találunk a falu egyetlen látványosságát adó híd mellett egy kis lepukkant házikót, ami tulajdonképpen egy étterem. Nos, a külcsíny senkit ne tévesszen meg, ide be kell menni. A Lonely Planet ajánlotta, és bár ezzel már többször is befürödtünk sajnos, ezúttal nagyon hálásak voltunk. Igaz, csak hallevest ettünk, házi kenyérrel, házi sajttal, de ilyen finomat már nagyon régen ettem. Sajnos ebéd után voltunk, de még vacsorához nem voltunk elég éhesek, így halat nem rendeltünk, pedig jaj, kellett volna. Mikor a szomszéd asztalnál kihozták, csak úgy csorgott a nyálunk. :) Másuk amúgy nem is nagyon van, étlap sincs, a tulaj maga főz és mondja el a menüt szóban. Hiába, rajongunk az ilyen helyekért, ezerszer jobb, mint egy menő étterem. :)

Rijeka Crnojevića

Visszatérve a Shkodrai-tóhoz, mi itt még nem fordultunk azonnal vissza, hanem egy kis darabon elindultunk Podgorica irányába a "főúton" - ez már két sávos volt, bár továbbra sem túl széles -, mivel a leghíresebb kilátópont itt található, a falutól kicsit keletre.

Innét Cetinje, majd Budva érintésével mentünk vissza a szállásunkra Petrovacba. Bár látszólag rövidebb lett volna visszamenni azon az úton, amerre jöttünk, az egy sávos szerpentint nem vállaltuk be újra, az a 25 km azért nem olyan kevés.

ADATOK:

Útvonal autóval: Petrovac - Virpazar - Rijeka Crnojevića - Cetinje - Budva - Petrovac
Megtett táv: kb 120 km

A kirándulás költsége: 
- 5 EUR/óra kajakbérlés
- 2 EUR/fő nemzeti park belépődí

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
- Habár élmény volt a Shkodrai-tó ezen szakaszán kajakozni, azért így utólag nem ezt javasolnám, mert elég kis területet lehet így bejárni. Akkor már inkább a motorcsónakos verzió. Ha pedig kajakozás, akkor inkább Rijeka Crnojevića felől csorognánk le a, mert hihetetlen látvány lehet a tóról ez az utazás. Elvileg vannak ilyen szervezett túrák, Rijeka Crnojevićból lehet indulni és visszavisznek elvileg autóval vagy kisbusszal. Ha ezt tudjuk, biztos ezt választjuk.
- A híd túlsó oldalán, a tó torkolat felőli részén sok tekintetben talán látványosabb csónakázni, itt vannak a kis süveghegyek. Ezt igazán csak fentről láttuk, az autóútról, illetve néhány nappal később, mikor északra tartva áthaladtunk a hídon.