2015. október 28., szerda

Bakancslista mínusz 1 - hatodik fejezet (vendégposzt)

Cusco

Lima utan igazi feludules volt Cuscoba, a hajdani inka fovarosba erkezni. Az Unesco vilagorokseg reszekent is szamon tartott varos elnevezese, azt jelenti, a vilag koldoke. Hangulatos varos, vidam hippikkel es kevesbe vidam indianokkal. A magassagi levego problemajaval itt szembesultunk eloszor, ez a varoska ugyanis 3400 meter fole epult. Amikor kiszalltam a repulobol, ereztem, hogy bizony szedulok es a labam is remeg picit. A szallasra erve azonnal koka teat kezdtunk szurcsolgetni es lass csodat segitett. Masnap aztan mar kutya bajom sem volt.
Cusco picit Szentendrere emlekeztet...egy resze dombtetore epult, szamos szuk, de annal hangulatosabb utca szegelyezi. Az also teruleten talalhato a foter, a Plaza de Armas ket gyonyoru katedralissal, ez mar a spanyol hoditast koveto idoszakban epult (1533)






Szamos turista latogatja a varost, hiszen ez a kiindulopontja a Machu Picchu, illetve az Inkaosveny turanak.

Cusco egyutt lelegzik a turistakkal. Az utcacskak telis tele vannak pici boltokkal, kavezokkal, ettermekkel. Mi is találtunk egy hangulatos kis helyet, amit a helyiek uzemeltettek. Bebi alpakkabol, csirkebol, marhabol keszult etelek mellett a pizza is megtalahato volt az etlapon. Utobbit nagy bubos kemenceben sutottek. Kedvesek es vendegszeretoek voltak, tul azon, hogy jol is foztek :)


Dombtetore epult panzioban laktunk, tekervenyes, de annal szebb belso kerttel. Mindenhol viragok, es egyeb novenyek tettek hangulatosabba a helyet. A szobahoz pici erkely tartozott, jol esett reggelenete kiulni a napsutesbe blogot irni :)

Sajnos Cuscoi tartozkodasunkat bearnyalta az ebben az idoszakban zajlo sztrajk, amelyrol korabban FB-n irtam. Muzeumok, templomok zarva voltak, igy sajnos a naptemplom romjait sem tudtuk felkeresni. Raadasul az utlezarasok kiatt nem tudtunk a tervezett idoben elindulni a varadbol, igy az inkavolgy latvanyoassagai, a Moray teraszok, a Maras soleparlo medencei kimaradtak a latnivalok kozul.

Az egyetlen cel az volt, hogy a Machu Picchura eljussunk. Ahogy azt korabban megirtam, ez sikerult is, de Viktor, az ut szervezoje nelkul nem ment volna. Minden kovet megmozgatott es minden eszkozt bevetett, hogy vegul felkeruljunk arra a vonatra, amely elvitt a varva vart csucsokra.



Cusco ennek ellenere nagyon szep emlek marad, egy ude szinfolt a perui varosok soraban.

2015. október 25., vasárnap

Bakancslista mínusz 1 - ötödik fejezet (vendégposzt)

Most rendhagyo modon nem a blogon szamolok be a tortenesekrol, hanem itt a FB-n. Az ok egyszeru, a tortenesek is rendhagyoak... Folyamatosan irtam tegnap delutan ota, ezert ugralok az idosikok kozott, elore is elnezest.
Ket napot Cuscoban toltottunk, amely egy igazan hangulatos kisvaros, anno az inka birodalom fovarosakent mukodott.
Cuscorol is beszamolok majd a blogon, de most rendkivuli esemenyekre tekintettel, megszakitom a hirfolyamot es beszamolok arrol, mi tartja lazban a helyieket es foleg a mi kis turista csoportunkat.

A perui kormany privatizacios politikaja ellen tiltakozva, Cusco lakossaga, valamint Machu Picchu tersegben elok sztrajkba leptek. A kormany ugyanis el kivanja adni, tobb nemzeti kincsukkel egyetemben a MachuPicchut. Ez a dolog valoban felhaborito - meg ha csak az uzemeltetes teljes koru kiszervezesen gondolkodnanak, azt megertenem :(, de ez azert botrany. A kormany persze futyul az utlezarasokra, a Machu Picchu lezarasara, mindezt a turistak szivjak meg. Gyakorlatilag megbenult a tomegkozlekedes a tresegben. Nekunk csutortokon reggel kellett volna elindulni a Szentvolgybe, majd este vonatra szallva a Machu Picchu kozeleben levo szallashelyre. Most ejjel 2.44 van, ulunk egy buszon, amivel 17hkor keltunk utra. Menetkozben egy panzioban hagytuk a csomagokat, csak annyi cucc van nalunk, amit holnap, azaz ma magunkkal viszunk. Nem tudjuk, hogy reggel felszallhatunk-e a vonatra Santa Teresaban, de erre fele haladunk. Utkozben szikladarabokat kerulget a busz az uton, ezeket hasznaltak torlaszkent a felkelok. Utunk Santa Mariaba, majd onnan Santa Tereseba vitt. Santa Mariaba megalltunk a palyaudvaron, hatha van esely arra, hogy vonatra szalljunk, persze remenytelen. Ellenben beragadtunk egy rakas itt veszteglo busz koze. Hosszas kuzdelem, veszekedes, de vegre ujra uton. Szerpentinek, szakadekok kozott megyunk, majd az utolso egy oraban folduton haladunk. Itt egyszercsak megallunk, ugyanis a patak kiontott medrebol es gyakorlatilag elfogyott az ut. Na most mi lesz? Hosszas tanakodas utan a sofor vallalja a kockazatot es belehajt a vizatfolyasba.... Kiertunk, hurra... Tovabb a folduton... a gyomrommal kemeny kuzdelmet vivok, a mellettem ulo fiatalok toltik belem a rumot :(

a soforunk egy zseni, hihetelen akadalyokat gyozott le utkozben
Megerkeztunk, kibirtam, hurra. Probalnank szallast talalni, de mint kiderul valsag helyzet van a varosban, tornado volt. Nincs aram, nem mukodnek a telefonok, stb. Reggel 5 kor nyit a vasuti jegypenztar, hat talpra imahoz, hogy menjenek azok a draga vasmadarak.
Megkuzdunk a Machu Pichuert kemenyen.... Drukkoljatok, hogy feljussunk, lecci, lecci
Masnap reggel van, sikerult 2 orara es egy hideg zuhanyra szallast talalni. Hir tovabbra sincs es persze ezt az iromanyt sem tudom elkuldeni. Tulajdonkeppen azert irom mindezt, ha egyszer valaki megtalalja a lemerult Ipadet es talan feltori, megtudja mi tortent azzal a csoporttal, amely mindent megtett, hogy a Machu Picchura eljusson :)
Folyt kov: a tegnapi busz sofor, nemi jatt fejeben, elhozott minket a Hidroelectricahoz, ahonnan mar indulnak a vonatok a MP-hoz. A taj csoda, most jovok ra, mit mulasztottunk tegnap azzal, hogy sotetben utaztunk.
A palyaudvaron a latvany az utobbi idoben otthon zajlo esemenyekre emlekezetet: emberek a sinek kozott arra varva, hogy megrohamozzak a berkezo vonatot. Az ut szervezoje, aki egyben az idegenvezeto is, egy eszmeletlen ratermett ficko. Elintezi azonnal a helyeinket es elso osztalyon, uvegtetos vagonban utazunk. Kozben a vonatrol letessekelik a potyautasokat a biztonsagiak...
Most mar talan elhiszem, hogy felerek a Machu Picchura

-----

Machu Picchu - feljutottunk, borig aztam 2x, de megerte. Hihetetlen elmeny....
Kepek is lesznek, de most epp nem az Ipad, hanem. Bb rosszalkodik. De ma ezen sem aggodom :)







2015. október 24., szombat

Bakancslista mínusz 1 - negyedik fejezet (vendégposzt)

Paracas

A panamerika orszaguton 4 oran keresztul buszon zotykolodtunk, de megerte. Egy igazan szep helyre erkeztunk, a Paracas nemzeti parkba. Ocean, sivatag komboja, sok uttal, hullamokkal es fosziliakkal. A sivatag tobbfele szinben pompazik. 335000 hektarnyi teruleten vedett allatfajok, mint sorenyesfoka, tengeri teknos, delfin, es tobb, mint 200 fele madarfaj el itt. De beszeljenek a kepek magukert... Eszelosen fotoztunk, ahogy mindenfele, termeszetes itt is :D




Este Icaban ( nem Icanal :)) aludtunk, egy nagyon hangulatos, mediterran szallashelyen. Este korbeneztunk a helyi ejszakaban, talaltunk egy remek romkocsma szeru helyet, nehany erdekes arcu idiannal. Valoszinuleg nem szivesen taliznek veluk egyedul a del-amerikai ejszakaban. A kocsmaban Igazi latin zene szolt, jo koktelokat keszitettek, klassz volt a hangulat, sot meg tancoktam is ( ez kedvence barataimnak szoooo :) )

Masnap aztan kihajoztunk a Ballestas szigetekre. Utkozben a hajorol lathattunk egy gyertyatartot a domboldalon, ez a Nasca vonalakhoz hasonlo alakzat volt. Igazan senki nem tudja hogyan keletkezett, szamomra inkabb az megfoghatatlan, hogyan marad meg, kiteve az idojaras viszontagsagainak.

A hajoval tovabb szaguldottunk, olyan erzesem volt, mint a 90es evekben. Raadasul a lengescsillapitokat sem csereltek ki az utobbi evekben...:)
Vegul epsegben megerkeztunk a Balesstas szigetekre. A guano szagert szerncsre karpotolt a latvany. Hihetelen mennyisegu madar, foka es pingvin tobzodott, elvezte a napsutest a sziklakon. Voktak itt karokatonak, kormoranok, Humboldt- pingvinek es meg ki tudja milyen csoda faj. Az illegalis guano kereskedelem viragzott az elmult evekben, igy aztan ort allitottak, aki ott lakik. Erdekes foglalkozas, hat nem tudom higyan birnam. Ha peldaul meghivnam a barataim ebedre, hat mar a szaggal eltelnenek:P

 


Huacachina oazis

Delutan aztan jott az igazi kaland...
Homokfutokkal indultunk el a sivatagba, eloszor azt hittem egy buckara sem
 tud felmenni. Aztan beindult, volt kapaszkodas es sikitozas... Eszelosen szagoldottunk fel ala a homok buckak kozott, szenzacios volt. De ennel megbnagyobb elmeny volt a homok boradozas. Ez windsurf deszkahoz hasonlo eszkozon hason fekve szaguldottunk le egyre nehezebb, azaz meredekebb dombokon. Nagyon allat volt :) :) :) ez egy eltre szolo elmeny lesz, az biztos!




Sajna, a szorfozesrol nincs fotom, de aki erre jar, menjen es probalja ki, nagyon ajanlom.
Cservak Misi: ha olvasod, arra emlekeztetett, mint amikor gyerekkent karton papiron csuszkaltunk a sarban az Ohegyi katlnaban:)

Bakancslista mínusz 1 - harmadik fejezet (vendégposzt)

Lima:
Nem szeretnek adatokkal terhelni sem Titeket sem magamat, de azert a legfontosabbakat megosztanam: Lima terulete 2500 km2, 43 keruletbol all, lakosainak szama: 10 millio. Bizony, bizony egy magyarorszagnyi ember eldegel itt.

Oszinten szolva, a varos csalodas volt szamomra. Igenytelenseg, szemethegyek, dudalo autok, ingerszegeny kornyezet. Vannak gazdag negyedek, amelyek szep hazakkal tarkitottak es a kornyezet is rendben van. Ilyen pl. A Miraflores vagy a Barranca. Ezeken a helyeken gyonyoru ingatlanok, rendezett kornyezet varja az odalatogatot. A haz arak ahhoz kepest, hogy 2kmrel odebb mi var, irrealisan magasak: 250 ezer USD korul vannak. Raadasul nem negyzetmeterben hatarozzak meg az arat, hanem a szobak szama alapjan. Ezert aztan falatnyi helyisegeket alakitanak ki az ingatlanokon belul.
A varos fotere, a Plaza Mayor igazan impozans, az elnoki palota, a limai szeksegyhaz, a fovaros polgarmesteri hivatala talalhato itt. Megneztuk az orsegvaltast a palota a helyi katona zenekara nagyon hangulatos zenet jatszott. A katedralist tobbszir eputettek ujja, tobbek kozott a foldrenges okozta karok miatt is.



Az ocean koruli teruletet most fejlesztik, ez a San Miguel negyed. Azt gondoltam volna, ez lesz a legszebb resz, talan hamarosan azza is valik, de most meg igen sok itt a tennivalo. Csak egy pelda arra, mennyire nem volt ez frekventalt terulet: Itt mukodik pl. a fiatalkoruak bortone is. A Barranco negyedben lenyugozott a szerelmesek parkja, valamint a sohajok hidja koruli terulet. Ez az igazi turista paradicsom, oceannal, hangulatos kavezokkal, kivansagokat teljesito hiddal. Jo lett volna beulni egy kavezoba, de sajna ere mar nem jutott ido.
A helyi plaza szinten az ocean partjara epult. Rengeteg etterem talalhato itt, amelyek termesztesen mind ugy rendezkedtek be, higy nagyszeru kilatasuk legyen az oceanra. 17 en itt vacsiztunk, s legnagyobb meglepetesemre, utitarsaim felkoszintottek szulinapomon - nagyon jol esett, hogy gondoltak ram :)




Lima egyebkent az ocean es az Andok kozott terul el, sivatagi terulet. Mar az inkak koraban is voltak itt telepulesek, errol tobb emlek maradt fenn. A hegyvideki resz nyomornegyedekkel zsufilt. Egy rozoga turista busz vutt minket fel a dom tetore, a mai napig sem ertem, hogyan jutottunk fel vele, de lenyeg, hogy sikerult. Utkozben jott a dobbenet: brazil favellakat megszegyenito, indiai varosakat kenterbevero nyomornegyedek. Ja es meg a Hos utca is elbujhat :)





Ezek a negyedek anno illegalis foldfoglalas reven jottek lettek letre. Terrorizmus, haboruk elol menekultek emberek telepultek ide. Levertek a satraikat, vagy korbekeritettek egy egy teruletet es onnantol kezdve ott elnek, persze ha ezt eletnek lehet nevezni.... Nagyon elszomorito es elgondolkodtato, hogy mennyit kolt ez a vilag joleti eszkozok es foleg fegyverek fejlesztesere, s szamos helyen emberek meltatlan korulmenyek kozott elnek. Most nem kezdenek szociologiai eszmefuttatasba, biztosan, ok is tehetnenek azert, hogy ez maskent legyen, de azt mondom... Nem iteljunk... Foleg ne iteljunk addig, amig csak a latvany es nem a konkret hatter ismerete vezet.

Voltunk piacon is Limaban. Hat ez csudi jo volt. Fantasztikus gyumolcsok, halak garmadaval, orias csigak, mindenfele husok es nyuzsgos mindenfele. A zoldsegeket gyonyoruen felaprozva, elor becsomagokva is kinaljak, sot panirozott hust is vehet a haziasszony.
Itt ettuk, igen a piacon, es koszonom jol vagyok :) allitolag az indianok egyik nemzeti eledelet. Fozobanant megpiritottak olajon, es toportyuvel osszekevertek, miutan jol osszetortek. Ebbol gombocot formaztak es olajon ujra kisutittek. Na ez volt a koret, ehhez jott, sult kolbi, olyan mint a lecsokolbasz es valamilyen sult serteshus meg. Savanyusagot is kaptunk, krumpli, hagyma, csipos paprika, aprora szelve, citromleben.

Felkerestuk meg a fegyver es arany muzeumot. Mindenfele korbol valo fegyverek megtalalhatoak itt, oszinten szolva, nekem azon kivul, hogy szepen kidolgozott a markolatuk, sokat nem igazan mondtak :)
Az arany muzeum mar erdekesebb vokt,megy szokenek... Inka korbol szarmazo, arany edenyek, temetkezesi ekszerek, diszek voktak lathatok, sit par mumia is elfert meg itt :) kezzel festett, szinten inka korbol szarmazo edenyt is lathattunk, fantasztikus allapotban megmaradtak.

Ennyit Limarol, sajnalom, ha megbantok valakit, akinek ez a varos a szive csucske, de kerlek tekintsetek ezt ugy, mint egy szubjektiv velemenyt.

2015. október 21., szerda

Bakancslista mínusz 1 - második fejezet (vendégposzt)

Megérkeztünk a szálláshelyre a jungle-ba. Helyes kis bungalókat kaptunk, nem túl higiénikus fürdőszobával, de nem kényeskedünk, örülünk, hogy van a szobához saját bejáratú árnyékszék es zuhanyzó!! A bungalók pálmalevéllel voltak befedve, de a tető es a fából készült oldal fal között nem volt takarás. Az egész házat viszont szúnyoghálóval borítottak, ez mondjuk nem jött rosszul:) 




Első feladat gumicsizma választás volt. Gondolhatnátok, ugyan mar ez semmiség. Hat Kedves Olvasó, elárulom, nem az. Az egyik kicsi, a másik nagy, a harmadik lyukas, a negyediknek nincs párja es meg sorolhatnám.


Francisco volt a vezetőnk, egy igazai jungle guy. Elmondta a programot, majd ebéd után útnak indulhattunk, egy meg kisebb ladikkal. Első körben majmokkal (igaziakkal:)) és papagájokkal randizhattunk. Persze elmondtak, milyen veszélyes tolvajok a majmok, imádjak a mobilokat, legyünk óvatosak...., de szerintem ez csak a cirkusz jól megszokott bevezetője errefele. A majmok mar jobban ismertek a show elemeket, mint sok erre szakosodott homo sapiens: azonnal ott termettek, ahogy kiléptünk a szárazföldre, egyikünk nyakából a másikéba ugráltak, közben ragaszkodóan es szeretettel öleltek át, amitől persze rögtön elolvad minden két lábú. A papagájok is barátságosan hagytak, hogy kézről kézre adjuk őket, s a lajhár sem panaszkodott, ha ölben fogtak. Ezután jöttek a rózsaszín delfinek.... Guide-unk mindenfele eszközzel, - épp csak a nádi hegedű hiányzott - csalogatta elő őket. Nem volt kis teljesítmény, de végül sikerült neki:) Közben megérkezett a hölgyek szívet melegséggel megtöltő, romantikus, impresszionistákat megszégyenítő naplemente az Amazonas fölé.




Vacsi után izgi program kivetkezett. Kajman nézőbe indultunk egy kis tavon. Csoda zöld növény borította az egész tavat, amelyben apró pici tüneményes békák laktak. Ok időnként, csupán baráti jó szándékból, beugráltak a csónakba, vagy éppen a hajunkba. De annyira jó fejek voltak es olyan koncertet adtak, hogy senki nem haragudott ezért a kis sárga jószágokra. A fényességről a szentjános bogarak gondoskodtak, led izzókat megszégyenítő módon ragyogtak be a tavat. Láttunk egy két vörös kajmán szemet is, de ez mar igazan senkit nem érdekelt:)

Másnap reggel aztán elindult az igazi kaland túra. Felhúztuk a gumicsizmát, magunkra fújtuk a szúnyog riasztót és követtük Franciscot az dzsungel mélyébe. Előző éjjel hatalmas eső zúdult a vidékre, így mar senki nem nyafogott, amiért gumicsizmát kellett húzzon. Hatalmas pocsolyákon gazoltunk át, időnként a csizma beleragadt a tócsa aljába, alig bírtunk mozdulni. No, de ez csak egy kis mellékes izgalom volt. Francisco a legtöbb bokorról és fáról részletesen elmondta mennyire hasznos vagy éppen káros. Van energiát adó, hihetetlen vastag, háromszöget formázó  törzsű fa például. De akad olyan is, amelynek tüskés a törzse. Ebből a törzsből apró tüskék állnak ki, amelyek mérgezőek. Anno a harcos indiánok ezt használták a köpő csőbe és rejtekhelyükről így támadtak a mit sem sejtő ellenséget. Aztán megismertük a dzsungel tésztát, amely nem más, mint egy pálmának a szára. Ezt egyébként egészen vékonyra szelik, mint a káposztát és nagyon finom, minden nap kaptunk belőle:) Ráadásul fogyaszt és a koleszterinemet is csökkenti. Nagyon izgalmas volt, amikor guide-unk levágott egy faágat és vizet fakasztott belőle. Ééés ezt jól megkóstoltuk, tök fincsi, kicsit édeskés volt. De vigyázat, csak a sötét ágak alkalmasak emberi fogyasztásra, a világos ágakból fakasztott nedv mérgező. Láttunk ehető és mérgező gombát, mindenféle színben, bogyókat és sok minden mást. Most mar éhen nem halunk, legalábbis Francisco biztosan nem. Ezután Tarzant  es Janet játszottunk, es indákon himbálóztunk... Útközben láthattunk óriás szárnyas hangyákat, fakérgeket rágó hernyókat, százlábúakat, mókusokat, majmokat és kígyóval fenyegettek, ha rossz leszel... Volt több  törzsű fa, fantasztikus színű virágok, és a kártevő orchidea. Megtanultuk, ha eltévedünk, akkor le kell vágni egy faágat, belső részben találunk egy barna foltot. Ez sosincs középen, mindig a bal vagy jobb oldalon található. Ez azt mutatja, merre van a víz, azaz vízér. Ha ezt megtaláljuk, akkor mar egyszerű dolgunk van: ennek menten eljutunk a folyóhoz, ahol  biztosan falut is találunk. Közben fontos, hogy ne essünk pánikba, ne kapkodjunk és főleg ne kezdjünk el rohanni, mert akkor az állatok üldözőbe vehetnek. Tehát csak higgadtan, nyugodtan... Most épp így élek, ha éppen nem tálalom az útlevelem vagy a pénztárcám, mindig Francisco szavai jutnak eszembe. Délután felkerestünk egy indián falut, ahol cukornádat facsartunk es benéztünk az egyik családhoz. Igazándiból felejthető a történet, olyan igazi turista hülyítés. Egy dolog marad meg bennem innen: az egyik kunyhó csapó ajtaja felett két fantasztikus barna szempár figyelt ram. Egy tündéri kislány volt... Gyorsan elrohantam a helyi boltba egy csokiért es visszavittem neki. Az a mosoly, amit cserébe kaptam, mindent megért.
Este tarantula nézőbe indultunk. Hármat láttunk összesen, no meg egy óriás békát, amelynek mérgező a nedve. Ennek ellenére Francisco felkapta, megmutatta nekünk a béka visított, szegény állat, sajnáltam. Hamar véget ért a pók leső, ugyanis megérett a trópusi eső. Esőkabát ide vagy oda, 5 perc alatt  csurom vizes voltam, az mar csak egyéni szoc probléma, így a ruhák persze nem száradtak a párában:)
Másnap délelőtt piranhára vadásztunk, akarom mondani horgasztunk, nem dicsekedhetek óriási eredményekkel,

Ebed után érzékeny búcsú Franciscotól, aki egyébként freelancer és járja a hasonló lodgokat, itt úgy látszik nem irtják tűzzel vassal ezt a munkavállalási formát:)
Visszaindultunk Iquitosba, el borzadtunk újra a szeméttől majd a reptérre hajtottunk és irány Lima.

Következő beszámolóm a nem túl színes fővárosról szól majd.

2015. október 18., vasárnap

Bakancslista minusz 1 - elso fejezet (vendégposzt)

Eloljaroban szeretnem megkoszonni Vikinek, hogy kokler blogger beengedett a feluletere. Mivel ez egy szuper kaja blog is egyuttal, igerem igyekszem egy-ket - ha nem is receptet-, de legalabb etel bemutatot is kozzetenni:)

Peru: akinek emlitettem, hogy ide utazom, az elso reakcio mindig az volt, vauuuu, a masodik: miert is Peru?  Mondhatnam, mert gyermek korom ota foglalkoztat a maja es inka kultura es csodaval aldozom iranyukba... Stb. Egyszeruen arrol van szo, hogy valamilyen megmagyarazhatatlan okbol, vonz Del-Amerika:). Sok sok evvel ezelott eljutottam Braziliaba, s igen olyan volt, ahogy megalmodtam... Akkor eldontottem, a kovetkezo utam Peruba vezet majd. Es most itt vagyok...:)

Brazil ut ota sokat fejlodott a technika, s bar nem mindig megy, de igyekszem lepest tartani a korral, ezert arra gondoltam, itt kozzeteszem:Miert is Peru...

Netto 16 ora repules (24 ora teljes utazas) utan megerkeztunk Limaba. A varosrol bovebben kesobb, az elso benyomasom nem tul pozitiv, de meglatjuk a mai varosnezest kovetoen, valtozik- e. Szival Limaban gyors penzvaltas a helyi eroknel: dollar es euro jellel ellatott mellenyt viselo penzvaltok, osztjak a solt ( helyi penz) dollarert cserebe. Az arfolyam nagyjabol ugy nez ki, hogy 1 sol = 100Ft

Miutan veluk megalkudtunk es meg vizet is sikerul vasarolni, masnap reggel indulhattunk a dzsungelba. Nem vagyok egy agyon izgulos tipus, de amikor harom napra kis hatizsakba kell pakolni, es meg hajszatot sem vihetek, akkor azert nemikepp megemelkedik a vernyomasom. No, de nem volt mit tenni, par poloval, es nehany fehernemuvel utra keszen felszalltunk a Peru star belfoldi jaratara. A menetido, 2.40 perc. A gep egy ora mulva leszallt, legnagyobb meglepetesunkre. Talalgattuk utitarsaimmal, vajon megerkeztunk, kicsit rovidnek tunt ez az ut. Mar majdnem leszalltunk a geprol, amikor a stewardess borzaszto angolsaggal elmagyarazta, hogy ez meg csak "Kiskunhalas also", azaz  egy koztes megallo koztes megallo, innen meg repulunk tovabb Iquitos-ba, ahova eredetileg is keszultunk. Izgis lett volna leszallni:))

De vegul is megerkeztunk Iquitosba, itt vart mar a helyi dzsungel iroda kepviseloje es elvitt a kikotobe. Ekkor ereztem, hogy  belecsoppentunk a Del-Amerikai valosag showba. Egyreszt megcsapott a fantasztikus meleg es a 98%os para tartalom, masreszt pedig... Hat igen: Az uton vegig un. Mototaxik, ezek motorra szerelt riksa szerusegek. Ezzel rodeoznak fel ala, illetve robogokkal jarnak, karjukon csecsemokkel. A gyerek ulest szerintem hirbol sem ismerik. A higenia mar a varosban hagyott nem keves kivetni valot, de a kikotoben ami vart, az szinte leirhatatlan... Hirtelen eszembe jutott, hogy megsem artott volna a hastifusz oltast is beadatni. No, de egyszer elunk, vagy mi...:)






Itt egy ladikba tessekeltek, a mentomellenyt szigoruan fel kellett venni. Ezzel  mentunk a lodge-ba, ez kb egy oras utat jelentett az Itaya folyon, majd az Amazonason. (Elobbi talakozik utobbival:)) Dobbenet milyen szeles az Amazonas, sosem hittem volna ( my poor Duna). Szaraz evszakban 40 meter mely, esos idoszakban viszont elonti a teljes arteret, ezert a hazikokat is labakra epitik.

Itt most megszakitom az iromanyom, mint emlitettem kokler vagyok es  valamilyen megmagyrazhatatlan okbol nem tudom folytatni a szoveget, uj lapot kell nyissak. Varok mindenkit ott is szeretettel, akit erdekel: Miert Peru...

2015. október 8., csütörtök

Krimmli vízezés - Krimmler Wasserfälle (Salzburg, Ausztria)

A 2013-as ausztriai nyaralást magunk között mindig tiroli nyaralásnak hívjuk (összefoglaló itt olvasható), pedig utazásunk egy részét Voralrbergben töltöttük, és egyik nap Salzburg tartományba is kiruccantunk.
Szállásunk ezen a kiránduláson még Schwendau településen volt, Zillertalban, innét azonban a Krimmli vízesés csupán 40 km-re van, ami igaz szerpentinút, de egy óra altt ott lehet lenni. Így pihenőnapnak az előző napi túrát követően úgy döntöttünk, megnézzük Ausztria legmagasabb vízesését. A Krimmli vízesés (Krimmler Wasserfälle, Krimml  http://www.wasserfaelle-krimml.at/) egyben Eurúpa legnagyobb vízesése is, 380 méteren át zúdul alá a víz benne. Három nagy lépcső van benne, a legfelső 1482 m magasságból indul, körülötte pedig 3000 m magas csúcsok tornyosulnak. A vízesés a Hohe Tauern Nemzeti Parkban van, ami szerintem Ausztria egyik leggyönyörűbb területe, több mint 300 3000 méter feletti csúcs található itt, köztük a Grossglockner is (a Grossglockner Hochalpenstrasse leírásom itt olvasható).

Krimmli vízesés távolról, az autóútról


Gyermekkoromban voltam már itt, de persze felnőtt fejjel minden más. Mivel nyár volt és jó idő is volt, rengetegen voltunk, de az osztrákoknál már megszokott módon természetesen hatalmas parkoló rendszer van kiépítve Krimml-ben és mindenhol kitáblázzák, merre kell a vízeséshez menni. A belépő 3 EUR, ami igazából nem vészes.
Cserébe a legtöbb turista csak a vízesés legaljára látogat el, vagy legfeljebb egy nagyon rövid szakaszon felsétálnak. Valahol meg is értem, mert mi sem 400 m szintemelkedést terveztünk erre a napra, a táv az picit több, mint 2 km, tehát gy jó kis kaptató vezet fel, amit azért nem mindenki tud így nagy hirtelenjében megtenni- Rengeteg kilátópont van menet közben és rengeteg szivárványt is láttunk. Mi kb.1,5 óra alatt tettük meg a felfelé vezető utat, de rengetegszer megálltunk és megettük a magunkkal hozott ebédet is.
Aki nem akar vagy tud gyalogolni, annak is van lehetősége feljutni a vízesés tetejére, ugyanis kisbuszokkal (persze térítés ellenében) felviszik a turistákat.








Kilátás a völgyre a vízesés tetejéről

A Krimmli vízesés tetején (1460 m)
Gyalogtúra útvonala
Autós útvonal

ADATOK:
Autós útvonal: Schwendau - Zell am Ziller - Gmünd - Krimml - Gmünd - Zell am Ziller - Schwendau
Táv autóval: 41 km egy irányba (kb 1 óra)

Gyalogtúra útvonala: Krimml (1080 m)- Krimmler Wasserfälle - Schettbrücke (1460 m) - Krimmler Wasserfälle - Krimml (1080 m)
Gyalogtúra távja: 4,7 km
Szintemelkedés: 380 m
Menetidő: kb. 2,5 óra oda-vissza
Pontos túraleírás térképpel itt található: http://www.bergfex.com/sommer/hochkrimml-gerlosplatte/touren/wandern/#/sommer/salzburg/touren/wanderung/57842,krimmler-wasserfaelle/

A kirándulás költsége:
3 EUR belépődíj / fő

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
- kevesen indulnak továb, de gyönyörű túrautak lehetnek a vízesés tetejétől kiindulva.Az egyik ezek közül ami a Richterhüttéhez vezet, ide szívesen visszamennénk egy egész napos túrát tenni: http://www.outdooractive.com/de/wanderung/ferienregion-nationalpark-hohe-tauern/richterhuette-zustieg-von-krimml-ueber-das-krimmler-tauernhaus/10828123/#dmlb=0

Ezek a túrák indulnak a Krimml vízesés tetejétől: