2015. december 28., hétfő

Feldkirch, Gargellen (Vorarlberg, Tirol)

Kéthetes ausztriai nyaralásunk (összefoglaló itt olvasható) immáron második hetében járunk, Vorarlberg tartományban. Főhadiszállásunk ekkor St. Gallenkirch-ben, pontosabban Gortipohl-ban volt. Első célállomásunk innét Feldkirch város volt, Vorarlberg második legnagyobb városa, közvetlenül Sávjc és Lichtenstein szomszédságában található.
Nem egy felkapott turista célpont, pedig meg van a maga varázsa, igazi középkori kis városka. Nem túl nagy a központja, igazából néhány órányi kikapcsolódást nyújt az itteni séta, de érdemes megnézni. Az óváros régi épületei, a macskaköves utca, a kis üzletek, mindez még ilyen borús időben is hangulatos volt. A központi sétáló utca, illetve terecske a Marktgasse, tele drága üzletekkel és kávézókkal.

Marktgasse


Katzenturm
Feldkirch fő látványossága a középkori Shcattenburg vár, természetesen csodálatosan felújították az osztrákok, csodás kilátás nyílik belőle a városkára. A várban magában ha jól emlékszem, valamilyen kiállítás is volt, de mi ezt kihagytuk, tehát csak az ingyenesen látogatható belső udvart néztük meg. Itt egyébként nem túl olcsó, ám nagyon hangulatos éttermeket is találunk.

Schattenburg


Kilátás a Schattenburg-ból




Feldkirch maga az Ill folyó partján fekszik. Nem tudom, hogy csak mi nem találtuk-e meg, de a folyó partján nem nagyon tudtunk sétálni, pedig szép lehet.



Mivel ezt a napot pihenősnek terveztük, és az idő sem volt épp kifejezetten szép, úgy döntöttünk. Gortipohl-ba visszafelé menet teszünk még egy kis kitérőt és az egyik keskeny, Montafon-völgyből leágazó kisebb völgybe, Gargellen településre és síterephez. Jó idő esetén biztos túráztunk volna itt egyet a környéken, de aznap annyira nem lehetett látniaz alacsonyan ülő felhőktől, hogy inkább pihenő napot tartottunk, és csak ebédeltünk itt az egyik étteremben. Abból akadt jó pár, mivel télen gondolom ez is síterület, egyébként így nyáron is járt az egyik felvonó.
Bővebb infók Gagrellen-ről: http://www.gargellen.at/summeringargellen.html
Maga az autóút is nagyon szép, ami ide vezet, persze végig hol fel-felbukkan a patak, a házak is gyönyörűek, teljesen más jellegűek építészeti szempontból, mint Tirolban.

Gargellen




Az ebédet követően visszatértünk szállásunkra és rápihentünk a másnapi túrára. :)



ADATOK:
Útvonal autóval: Gortipohl - Schruns - Feldkirch - Schruns - Gargellen - Gortipohl
Megtett táv: kb. 100 km oda-vissza
Időtartam: kb. 1,5 óra oda-vissza

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
- szívesen tennék Gargellen-ből kiindulva egy kisebb/nagyobb túrát http://www.gargellen.at/bergwanderungen0.html
- ami nem egészen erre van, viszont nagy szép túracélpont a környéken, az a Lünersee, érdemes rákeresni a képekre google-ban: https://www.google.hu/search?q=l%C3%BCnersee&biw=1335&bih=626&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjr9_Hepv7JAhUHuhoKHRqxDi0Q_AUIBigB#imgrc=6WPvPmyD1Cu_9M%3A
Viszonylag könnyű megközelíteni, mivel felvonóval el lehet jutni ide és remek kiindulás lehet további túrákhoz. Mi végül azért nem ezt a célpontot választottuk túrának, mert a szállásadónk szerint ilyenkor július végén annyira leeresztik benne a vizet, hogy nem egy túl szép látvány sajnos, ezért hagytuk ki.
Bővebb információk itt: http://www.luenersee.at/

2015. december 25., péntek

Silvretta Hochalpenstraße, Montafon (Tirol, Vorarlberg, Ausztria)

Ausztriai nyaralásunknak (összefoglaló itt olvasható) - amit gyakran tiroli nyaralásként is emlegetünk - a második felét igazából nem is Tirolban, hanem Vorarlbergben töltöttük. Menet közben alakítottuk ki az útvonalat, és ahogy az autós térképen néztük, milyen alternatívák vannak Zillertal-ból eljutni Vorarlbergbe, nem autópályán, hát szembe ötlött a Montafon-völgy és a Silvretta-hegység, pontosabban a Silvetta Hochalpenstraße. Utazásunk 8. napja volt ez és új szállás után kellett néznünk. Tervünk az volt, hogy valahol a Montafon-völgyben keresünk szállást, és ezt a napot csak autós kirándulásnak szenteljük, mivel kb 200 km-nyi útra vállalkoztunk aznap.
Kicsit nehéz volt kiigazodnunk azon, végül is mit hívnak pontosan Silvretta-nak, mi Montafon és Bielerhöhe, de végül sikerült kibogoznom azt hiszem: Maga a hegység neve Silvretta, amit Tirol, Vorarlberg és Sváj hármas határán fekszik.Vorarlbergi oldalon hívják  Montafon-völgynek. Silvretta Hochalpenstraße pedig az a 22 km-es fizetős útszakasz, ami összeköti Galtür (1584 m)  és Paznauntal (1051 m) falvakat. A kettő között az út legmagasabb pontja az un. Bielerhöhe (2037 m), itt található a a víztározó is, a Silvretta-Stausee. Az útnak igazából a vorarlbergi szakasza a durvább, ott sokkal több a hajtűkanyar. Maga a fizetős út Galtür után kezdődik.

Zillertal-ból kiérve egészen Landeck-ig autópályán haladtunk, innét tértünk le a Silvetta-Montafon irányába.Ha jól emlékszem, itt már ki volt írva Silvretta, de ha más nem, Ischgl táblát kövessük, az a legfelkapottabb síterep ezen a környéken. A völgy már itt meseszép, amiben haladunk, a két oldalán sorra kisebb és nagyobb sípterepek, falvak csak elvétve vannak, a hegyek egyre magasabbak.
Először Ischgl-ben álltunk meg, egy rövid kávé erejéig. Ez a környék nekünk egyébként már kicsit puccos volt, nagyon új, nagyon modern és nagyon drága.

Ischgl


Eredetileg valahol itt akartunk szállást keresni, mivel a Silvretta fizetős autóút (Silvretta Hochalpenstraße) "közepétől", Bielerhöhe-től kiindulva terveztünk későbbre egy túrát, és nem akartunk kétszer út díjat fizetni. Viszont, ahogy fentebb is írtam, ez a környék nagyon felkapott és nagyon drága. Olcsó apartman, amit mi kerestünk, itt nem nagyon akadt, épp ezért végül úgy döntöttünk, hogy mégiscsak áthaladunk a fizetős úton, a Silvretta Hochalpenstraße-n és a túloldalon, a Montafon-völgyben keresünk majd szállást.
De kicsit előre szaladtam, előbb még megálltunk az elbűvölően bájos Galtür falucskában. A település egy sajnálatos esemény miatt is nevezetes, 1999-ben ugyanis lavina sodorta el gyakorlatilag az egész falut. Épp ezért teljesen újjá épült azóta (valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ilyen piszok drága), és hihetetlen hangulata van, főleg, hogy itt már egyre keskenyebb a völgy is, egyre vadregényesebb.

Galtür




Galtür után mi egy kicsit letértünk a főútról, így nem azonnal kellett a Silvretta Hochalpenstraße útdíjat fizetnünk, hanem letértünk Wirl településnél Alpkogel-Galtür síterep irányába. Innét tovább haladtunk megállás nélkül a közeli Kops Stausee-ig (1840 m). Ez szintén egy felduzzasztott víztározó tó, viszont meseszép. Szívem szerint itt is kirándulgattunk volna, de aznap nem volt rá idő, de ha valaki erre talál szállást, mindenképpen ajánlom!

Galtür látképe a Kops Stausee felé vezető autóút mellől

Zeinisbach

Kops Stausee (1840 m)




A Kops Stausee partján megálltunk és itt ebédeltünk a magunkkal hozott kis elemózsiából. Ezt követően megkezdtük utunkat a Silvretta Hochalpenstrasse-n. Az útdíj 2015-ben 15 EUR, két éve, mikor itt voltunk, szerintem még csak 13 EUR volt, de igazából részletkérdés, mert ez nem nagy költség egy felvonózáshoz képest. Aktuális árak és infók itt: http://www.silvretta-bielerhoehe.at/silvretta-hochalpenstrasse. A teljes fizetős útszakasz egyébként 22 km.


Innét alig 10 perces autóúttal már elérjük a Bielerhöhe-t (2032 m) és a Silvretta-Stausee-t. Sajnos mire ideértünk, már beborult az ég, és lógott az eső lába is, így csak pár percre álltunk meg. Főleg, hogy még a szálláskeresés is előttünk volt.

Silvretta-Stausee


Bielerhöhe (2032 m)



Bielerhöhe-től lefelé kezdődik az út igazán kanyargós rész, itt fotózni már nem nagyon tudtam és siettünk is, hisz még szállást kellett keresnünk. Az egyik legjobb apartmanunkat végül itt találtuk, St. Gallenkirch-ben, pontosabban Gortipohl-ban, ami egy nagyon bájos ki település. A tourist office-ban rendkívül segítőkészek voltak, nagy szerencsénk volt, és hihetetlen olcsón kaptunk szállást. A szállásadónk egy zseniális éttermet is javasolt, a Vermala Hotelt (http://www.vermala.com),  amitől gyalogtávolságra laktunk, zseniális vacsorát költöttünk el itt, de erről majd később még írok. Mire elfoglaltuk a szállást, és megfőztem a vacsorát, le is szakadt az ég, így jól tettük, hogy nem időztünk fent sokat a Bielerhöhe-nél.


ADATOK:

Útvonal autóval: Schwendau - Zell am Ziller - Jenbach - Innsbruck - Landeck - Ischgl - Galtür - Stausee Kops - Bielerhöhe - Partenen - St. Gallenkirch
Megtett táv: 210 km

A kirándulás költsége:
- 15 EUR/autó Silvretta Hochalpenstraße útdíj

Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
Ismét csak a túrázást tudom mondani, az egész útvonal mentén végig síterepek, akár a völgyből kiindulva, akár valamelyik felvonó tetejéről. De kicsit konkrétabban, ezt a napi kirándulást, ha valakit kevésbé szorít az idő, ki lehet még egészíteni a Kops Stausee, vagy a Silvretta -Stausee körüli sétával is.

2015. december 16., szerda

Hintertux Gleccser (Tirol, Ausztria)

Tiroli nyaralásunk (összefoglaló itt olvasható) legköltségesebb napja minden kétséget kizáróan ez a kirándulás volt, amikor a hintertuxi gleccserhez mentük. Főhadiszállásunk továbbra is  Zillertal szívében, Mayrhofen és Zell am Ziller között egy kis településen, Schwendauban volt - többek között azért is választottuk ezt a környéket a szállás helyszínül, mert Hintertuxot meg akartuk nézni.
Gyerekkoromban sokszor (na jó, ez azért kicsit túlzás) jártam itt, mivel a szüleim imádták itt kezdeni a síszezont. (Igen, tudom, mázlista disznó vagyok, hogy ilyen helyeken síeltem gyerekkoromban - és hogy egyáltalán síeltem.) De térjünk vissza a nyaralásra. :)
Mikor az utat terveztük, nagyon szerettem volna eljönni ide. Először a szüleimmel nyáron jártam itt, még elég picike voltam, de tisztán emlékszem rá, hogy nyáron is a mínuszban (legalábbis akkor annyinak tűnt), széldzsekiben fagyoskodtunk a csúcson. Ahová mellesleg akkoriban még nem kabinos felvonó, hanem lélekvesztő kis ülős felvonó vitt fel. Ködös, felhős időnk volt akkor, de a rossz idő ellenére is, még gyerekként is nagy hatásal volt rám ez a kirándulás, így nagyon szerettem volna egyszer újra feljutni ide nyáron. Ezért, bár már előre láttuk, hogy nem két forint lesz, rábeszéltem az Uramat. Főleg, hogy  még nem járt 3000 méter feletti magasságban.

A Hintertuxer Gletscher (Hintertux Gleccser) igazából magának a síterületnek a neve. A kabinos felvonó legmagasabb pontja 3250 m magasan található az un. Gefrorene Wand-nál (3288 m), de a terület legmagasabb csúcsa az Olperer (3476 m) - ami alatt két nappal nappal ezelőtt túráztunk. A csúcsra három szakaszban lehet feljutni, kabinos felvonóval, a völgy és HIntertux település 1500 m magasan fekszik. Van, akinek megfájdul a feje a hirtelen 1700 m szintemelkedéstől, így aki erre hajlamos, inkább több szakaszban menjen fel. A völgytől a csúcsig a kabinos felvonó ára jelenleg (2015-ben)  32,5 EUR/fő (részletes árak itt: http://www.hintertuxergletscher.at/de/tickets-infos/nichtskifahrerwanderer.html).
Szóval a felvonó kiindulási pontja Hintertux település, ami megfelel egy felkapott síterep meseszépen kiépített kis falusckájának. Luxusszállódák, hütték és minden, ami egy ilyen helyen kell, de persze a maga meseszép tiroli hangulatával. Persze maga a sí- és túraterep is fantasztikusan ki van építve, de hát ez ezen a vidéken ez nem meglepő. :)

Hintertux
A nyáron többé-kevésbé üres parkoló Hintertuxban

A Hintertuxer Gletscher számos látnivalót kínál, és ezek közül csak az egyik a csodálatos táj és a 3250 m magasságból elénk táruló panoráma. Lehet gleccsertúrát tenni (mókás a élméyny gleccsetúrát tenni nyáron a síelők között), szöges cipővel és hasonlók. Lehet barlangászni, és még az Olperer csúcsát is meg lehet mászni (azért itt már nehezbben veszi az ember a levegőt, szóval csak óvatosan!), mindezekről bővebb információ itt található: http://www.hintertuxergletscher.at/de/erlebnis/gletscheraction.html. Emellett itt található Európa legmagasabban fekvő barlangja is, a Spannagelhöhle, melynek hossza 12,5 km, és a felvonó második állomásától lehet megközelíteni. Bővebb információk itt: http://www.hintertuxergletscher.at/de/erlebnis/spannagelhoehle.html. Valahol azt olvastam, hogy ebből 500 m hosszú szakasz van megnyitva a látogatók előtt, de persze vannak hosszabb vezetett túrák is, de az már nem a hétvégi gyerkőcös program azért.

Mi ezeket a programokat kihagytuk. Egyrészt szerettünk volna egy kisebb gyalogtúrát tenni, másrészt úgy döntöttünk, a jégbarlangot (lentebb majd írok róla részletesen) muszáj megnéznünk.
De kezdjük a túrával. Nagy gyaloglásra aznap nem készültünk, ráadásul nem is keltünk túl korán, így a flevonó miatt is szorított minket az idő. Ezek okán egy rövidke körtúrát választottunk, a Frauenwand-hoz. Kiindulási pontunk a felvonó első állomása volt, a Sommerbergalm (2100 m), innét délnyugati irányban haladtunk a túristajelzésen a Kaserer Schartl nyereghez. Az út meseszép, mivel végig csodás kilátás nyílik a gleccserre, a környező csúcsokra.
Mi július végén jártunk itt, épp akkor nyíltak a vadvirágok, egyszerűen gyönyörű volt. Kevesen túráztak erre, így habár nagyon populáris turista látványosság, kevesen tesznek itt gyalogtúrát, pedig megérné! Még mormotával is találkoztunk. :)

Sommerbergalm (2100 m)


Hintertuxer Gletscher






Az út a Kaserer Schartl-ig (2440 m) végig a viszonylag meredek, de füves hegyoldalban vezet, gyakorlatilag a Frauenwand alatt. Az ösvénymaga lankásan emelkedik. A nyerebe felérve csodás panoráma tárul elénk minden irányba, és innét már látni a Frauenwandhoz vezető ösvényt is.


Visszatekintés a Kaserer Schartl-tól
Kilátás a Kaserer Schartl-tól



Ösvény a Frauenwand-hoz

Az út egyébként egyáltalán nem meredek, bár eddig a pontig folyamatosan emelkedik persze. Innét már alig van szintemelkedés, legfeljebb az alattunk kinyíló mélységgel kell szembenézni.A Frauenwand-hoz pedig már kiépített út vezet, drótkötéllel, bár erre inkább pszichésen van szükség, nem fizikailag. A látvány pedig fantasztikus.




Kilátás a Frauenwand-ról (2541 m)

Innét lefelé már lejtősen vezet az út, először a gerincen tovább egy újabb kilátópontig, itt van egy kereszt is, bár a térkép nem jelöli külön névvel.




A visszaúton keresztezünk egy sípályát is, ennek megfelelően itt már egy hüttébe is belebotlunk, ami Tuxer-Joch-Haus névre hallgat (2316 m). Innét már apró kavicsos úton vezet vissza a turistaút, kevésbé élvezetes, ámde gyors, ami nekünk kifejezetten fontos volt, mivel a jégbarlangot még meg akartuk nézni.




Visszaérve a Sommerbergalmhoz, gyorsan beszálltunk a felvonóba és ezzel utaztunk a második állomásra, a Tuxer Fernhaus-ig, amit akkor éppen átépítettek. Sokat itt nem időztünk, csak kattintottunk pár fotót és irány a csúcs, mivel pont akkor indult egy túra a jégbarlangba, így kicsit rohanósra sikerült ez az állomás.
A tájviszont itt már jelentősen megváltozik. A zöldellő-virágzó rétek helyett már csak sziklákat látunk, azok is havasak.





Innét indul a gleccser és barlangtúra is, amiről korábban írtam.

Mi viszont gyorsan tovább utaztunk, fel a csúcsra. Itt már magunkra vettünk minden magunkkal hozott meleg ruhát, nem is a hőmérséklet miatt (hihetetlen szerencsénkre sütőtt a nap így plusz 2-4 fok volt a csúcson), hanem gy éreztük, a jégbarlangba úkelleni fog. A jégbarlang egyébként Natur Eis Palas néven fut a weboldalon és a prospektusokban, bővebb infók itt: http://www.hintertuxergletscher.at/de/erlebnis/natur-eis-palast.html. Óránként indul túra.

Ez volt a nap második kiadása, szinté nem olcsó és persze az osztrákok is megérik a pénzüket. Kétféle túra van, egy rövidebb és egy hosszabb, az előbbinél persze alig látni valamit, így egyértelmű, hogy ha már itt van az ember, kifizeti azta nem kevés további 16 EUR-t fejenként. A jégbarlang viszont fantasztikus, megéri ezt a pént. Hihetetlen belegondolni, hogy felettünk akár több 10 méter vastagságban húzódik a gleccser, tömör jég mindenütt, megfagyott vízesések, gleccsertó, itt-ott kilátszó szikladarabok. Az út benne többnyire keskeny, sokszor létrákon kell közlekedni. Adtak sisakot is, bár ez így nyáron inkább a lecsöpögő víz miatt fontos. A hőmérséklet állítólag télenynyáron 0 fok körül van, a barlang egész évben látogatható - és persze állandó változásban van. Hihetetlen élmény, egyszerűen meg kell nézni.

A jégbarlang bejárata









A túra kb. 1 órás. Mikor kiértünk, volt időnk a csúcson is körbenézni kicsit. Erre túrázgatni nem nagyon lehet, mivel a csúcs olyan kicsi alapterületű és a hó miatt állandóan változó, így itt menedékház sincsen, a jégbarlangba a belépőt is egy kis konténerben vettük csak.

A kiépített kilátóterasz viszont álomszép panorámát kínál. Az ember csak áll és lenéz a 3000 méter magas csúcsokra. Sőt, még a két nappal korábbi túránk célállomását, a Friesenberghaus-t is láttuk innét fentről.


Kilátás a Schlegeisspeicherra


Kilátótersz 3250 mmagasan



Odalent korábbi túránk egyik célállomása,  Friesenberghaus

Friesenberghaus közelebbről

ADATOK:
Autós útvonal: Schwendau - Zell am Ziller - Mayrhofen - Hintertux - Mayrhofen - Zell am Ziller - Schwendau
Táv autóval: 22 km egy irányba (kb.1/2 óra)

Gyalogtúra útvonala: Sommerbergalm (2028 m) - Kaserer Schartl - Frauenwand (2541 m) - Tuxer-Joch-Haus (2316 m) - Sommerbergalm (2028 m)
Gyalogtúra távja: kb.7 km
Szintemelkedés: 600 m
Menetidő: 3-3,5 óra
Pontos túraleírás és térkép: http://www.bergfex.com/sommer/hintertux/touren/wandern/#/sommer/tirol/touren/wanderung/71285,frauenwand-ueber-die-kleine-kasererscharte/
Környék egyszerűsített túratérképe: http://www.tux.at/fileadmin/PDF/Lageplaene__Panoramen/sommerpanotux.pdf

A kirándulás költsége:
- Kabinos felvonó oda-vissza: 32,5 EUR/fő
- Jégbarlang belépő: 16 EUR/fő


Amit mi kihagytunk, de visszamennénk:
- Lenne még itt mit megnézni, kezdve a második állomásnál található barlangtól a gleccsertúrán át, de kirándulni is lenne még merre. Igazából azt is szívesen kipróbálnám, hogy a völgyből feltúrázni az első állomásig, ez teljesíthető szintemelkedés, és látványból már innét is bőven kijut. :) És szép időben igazából egy napot csak azzal is eltöltenék szívesen, hogy kifekszem valamelyik hütte teraszára és nézem a csodaszép tájat. :)